Ákossal ma délelőtt körülnéztünk a halápi bazaltbányában, abban a reményben, hogy hátha nekünk is megmutatják magukat a bajszos sármányok és a havasi szürkebegy. Ami megmutatta magát, az a köd volt. Sejtelmesen gomolygott a bányakatlanban a fehér időjárási jelenség, úgy éreztük magunkat Ákossal, mintha egy Agatha Christie filmbe csöppentünk volna bele. Két réti pityer szállt át a fejünk felett, végre hallottunk szólni süvöltőket és fenyőrigót is. Egy karvaly zúgott végig nem messze tőlünk alacsonyan. Csízek hangoskodtak, majd két holló tette tiszteletét. Jó éhesek lehetettek, mert nagyokat "korrogtak"! Szóval minden volt, csak a két említett faj nem, amiért jöttünk... Azért négy házi rozsdafarkú megmutatta magát nekünk.
A Badacsonyt szabályosan lefejezte a köd. 320 méter felett csak fehérséget lehetett látni. A bányák felső része is beleburkolózott a ködpaplanba. Nagyon sok sárgafejű királyka neszezett a fákon és nem csak fenyőkön. Süvöltő itt is szólt, egy kenderike is tiszteletét tette, de semmi jó faj nem mutatkozott. A tomaji bányában viszont repkedett a hegy legértékesebb ragadozója.
A mólónál Badacsonyban már esett az eső. Sztyeppi sirály mellett két viharsirály üldögélt a cölöpökön. Vagy 20 búbos vöcsök hánykolódott a nagy hullámokon. Remélhetőleg, nem lettek tengeri betegek... ÁG
Mintha Agatha Christie filmben lettünk volna. Köd előttünk, köd utánunk...
Ákos és a havasi szürkebegy találkozója nem jött létre
